Ez azt jelenti, hogy  a per végén a bíróság által a szerződés érvénytelenségének, tisztességtelenségének, semmisségének kimondása után a feleknek tisztességesen kell elszámolniuk egymással."

Számszaki levezetések a perekben_Kattintson ide.

Mindenkinek egyénileg kell peres eljárást kezdeményezni törvényes jogi képviselővel (ügyvéd). Ügyvédet természetesen tudunk biztosítani.

Közvetlen email küldése 

Email küldése a honlapon keresztül
 

A logora kattintva érhetik el Youtube csatornánkat: 

Ide kattintva Dr. Szepesházi Péter Ügyvéd Úr 2019.03.20-án a Klub Rádióban beszél.

Ide kattintva letölthető Dr__Szepeshazi_Peter_Itelet_magyarazata-2019_03_14_.mp4

--OO--

Az alábbiakban dr. Szepesházi Péter ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE döntés kezdeményezőjének szakmai publikációját olvashatják a devizahitel szerződések érvénytelenségének megállapíthatósága kapcsán.

Minden devizahitel teljesen érvénytelen, az eredeti állapot állítandó vissza a C-118/17 EDE-ítélet alapján.

Mivel lényegében minden deviza alapú kölcsönszerződés az árfolyamrés betegségében szenved, ezért minden ilyen megállapodást meg kell semmisíteni a C-118/17-es EDE-döntés folytán, s a megsemmisítés szónak (C-118/17 első kérdésre adott válasza használja a kifejezést, nem én!) természetesen nem feleltethető meg semaz érvényessé nyilvánítás, sem a hatályossá nyilvánítás. Ennek belátásához jogásznak sem kell lenni, csak olvasni tudó polgárnak.

Nem véletlen a szorult helyzetbe került Kúria hirtelen feltámadt ügybuzgalma az árfolyamkockázat(ról szóló tájékoztatás) tisztességtelensége körében, ami a 2019. április 10-i engedményeket illeti (Kúriai közlemény: itt olvasható).
El kell ugyanis terelniük a figyelmet a C-118/17-es EDE-döntés árfolyamrésre és a szerződés teljes érvénytelenségére vonatkozó egyértelmű jogkövetkezményeiről:

·         az eredeti állapot helyreállítása elkerülhetetlenségéről,

·         a szerződéskötő bank és a jogutód szervezet részéről a felvett kamatmentes forintösszegen felül bármilyen címen megfizetett (akár árverési vételárral teljesített!) összeg visszatérítéséről

·         vagy kétségtelenül a fennmaradó kamatmentes forintösszeg adósi nem egyösszegű, akár több éven belüli megfizetéséről (a követelt irreális „tartozás” helyett).

Az erre irányuló kereseti kérelem valahogy így szólhat (az adós a felperes):

Kérem a T. ….bíróságot, hogy az I. r. alperessel (pénzintézet) a …….. napján ……. szám alatt megkötött kölcsönszerződés érvénytelenségét (semmisségét)  állapítsa meg

és jogkövetkezményként az eredeti állapotot helyreállítása címén kötelezze az I.r. alperest    (a  megfizetett és a felvett összeg különbözete)…… Ft (ha a bank tartozik, mert a megfizetett összeg magasabb mint a felvett) 30 napon belüli / felperest (vagy felpereseket egyetemlegesen, ha több felperes van, ha az adós(ok) tartozik(nak): a felvett összeg magasabb mint a megfizetett)  ……. Ft (a felvett és megfizetett különbözete) jelen perbeli ítélet jogerőre emelkedésétől számított 730 napon belüli megfizetésére.

(Figyelem ! A megfizetett összeg a bármilyen címen teljesített : pl. tőke, kamat, késedelmi kamat, költségek, díjak, végrehajtási költség, árverési vételár)

vagy (ha egyforma  felvett és a megfizetett összeg:) állapítsa meg, hogy sem a felperesnek (felpereseknek ?) az alperesek irányába, sem az I.r. alperesnek, sem a II.r. alperesnek a felperes (felperesek ?) felé nincs tartozása.

Kötelezze továbbá a bíróság a II.r. alperest (jogutód követeléskezelő) és a III.r. alperest (adóstárs, kezes, zálogkötelezett) az előbbiek tűrésére. (DE: a tűrésre kötelezés mellett a jogutódnak történt adósi teljesítés esetén annak túlfizetést jelentő részére a fenti kötelezés iránti kérelem irányadó !)

Kötelezze a bíróság az I.r. alperest és a II.r. alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperes (vagy: felperesek mint egyetemleges jogosultak) részére 15 napon belül … Ft perköltséget.

A Pp. 129. §-a alapján kérem  felperesi adósként a …. előtti …. számú végrehajtás felfüggesztését, hiszen a siker elvi esélye nagyon magas a C-118/17 számú EDE tartalma, az árfolyamrés esetére az eredeti állapotot jelen keresetben kért kristálytiszta következtetéssel, egyszerűen a C-118/17 elolvasásával levonható lehetősége folytán. Amennyiben a Tisztelt Bíróság bármely általam nem ismert bármiylen eljárás befejezésig felfüggeszti a jelen per tárgyalását, akkor ez a végrehajtás felfüggesztése további indoka, hiszen a felfüggesztés ténye a keresetnek helyt adás elvi esélyét nyilvánvalóan megalapozza, s különösen méltánytalan lenne a végrehajtás folytatása.

E kereset többek felbecsülhetetlen szellemi közreműködésével kidolgozott jogi indokolásának magja a következő:

A rPtk. (1959. évi IV. tv.) 209. §  (1), a 209/A.§ (2), a 237. §-ának (1) bekezdése és a C-118/17-es előzetes döntéshozatali határozat, különösen annak első kérdésre adott válasza, 43., 44., 54., 55. pontjai fényében értelmezendő 93/13/EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezett EUMSZ 169. cikke és az előbbiek szerint értelmezendő DH 2.tv. 37. és 37/A. §-a alapján érvénytelenség iránti perben kérheti az adós a szerződés teljes érvénytelensége megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.

A 2007. évi CLXVIII. törvény 4. cikk 17. pontja szerint („Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről”) az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek. A közösségi jog nemzeti joggal szembeni felülrendeltségét az Európai Bíróság (Curia) a C-6/64. számú (Costa vs. Enel) ügyben deklarálta. Az EUMSZ 288. cikke értelmében az irányelveknek minden közösségi tagállamra vonatkozóan közvetlen hatálya van (vertikálisan, a tagállamra és bíróságaira), míg a 267. cikk pedig azt rögzíti, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárások keretében dönt arról, hogy a felek közötti szerződések, és a nemzet állami jogi aktusok összhangban vannak-e az irányelvekkel, „A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, az előtte folyó jogvita eldöntésekor köti ez az értelmezés. A Bíróság ítélete a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.” [Curia EU – https://curia.europa.eu/jcms/jcms/Jo2_7024/hu/].  

Az EUMSZ 169. cikk pedig a fogyasztók magas szintű védelmét biztosítja. AZ EUMSZ közvetlen hatállyal bír, nemcsak a tagállamok és bíróságaik, de a tagállami uniós polgárok irányába is.

Tehát bár az irányelv, köztük az Európai Unió „a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről,, szóló 93/13/EGK irányelve és annak 6. cikke (1) bekezdése az uniós polgárok felé nem bír közvetlen hatállyal, de a tagállam államára, s ezen államok bíróságaira igen, így azok döntéseiben a 93/13/EGK Irányelv azonos módon kötelező a mindenki felé közvetlen hatállyal bíró Rendelettel vagy EUMSZ-szal. Ráadásul mivel az EDE és az irányelvek kötelező értelmezését adják a kötelező EU-jognak (Rendelet, EUMSZ), ezért a kötelező EU-jog kötelező értelmezése köti a hazai bíróságot. 

Az EUMSZ 169. cikke uniós jogi primátusa (elsőbbsége) alapján akár a vele ellentétes rendelkezések kötelező figyelmen kívül hagyásával járnak méghozzá kötelező erővel, ebben tehát nem illeti meg a nemzeti bírót mérlegelési jog. Az olyan hazai jog változatlan alkalmazása, mely az előbbi kötelező értelmezéssel ellentétes, tiltott contra legem értelmezés, mely önkényes a tisztességes eljáráshoz való jog értelmében (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke).

A 2019. március 14-én született Luxemburgi Európai Bírósági (Curia) C-118/17-es EDE-ítéletben a kérdésre adott elsőválasz szerint „A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy  azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna…..”

A 43. pont (C-118/17-es) szerint „Az ugyanis, hogy bizonyos szerződési feltételeket jogszabály útján minősítettek tisztességtelennek és semmisnek, valamint azokat az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltételekkel helyettesítették, nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított – a jelen ítélet 40. pontjában felidézett – védelmet.

A 44. pont (C-118/17-es) szerint „A jelen ügyben, jóllehet a Dunai Zs. által benyújtott kereset az eredetileg a bankkal kötött kölcsönszerződésben foglalt, árfolyamrésre vonatkozó feltételen alapult, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent hivatkozott nemzeti jogszabályok, amelyek az ilyen jellegű szerződési feltételeket tisztességtelennek nyilvánították, lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben Dunai Zs. az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – Dunai Zs. kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑i Sziber ítélet, C‑483/16, EU:C:2018:367, 53. pont)”.

Az 54. pont (C-118/17-es) alapján „ Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).

Az 55. pont (C-118/17-es) alapján „Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye”.

Minden ismert deviza alapú hitelszerződés a C-118/17-es EDE-döntés szerinti deviza alapú kölcsönszerződés fogalmi körébe esik, mivel az egy tipikus ilyen megállapodás. Lényegében minden devizahitel a DH1. tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés. Tény, hogy a DH1 tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti árfolyamrés alkalmazására sor került a deviza alapú hitelszerződésekben, ezért ez a kikötés semmis, ezt a bíróságnak ki sem kell mondania, az adósoknak nem is kell bizonyítania a perekben.

Tény, hogy a 118/17 EDE döntés megszületéséig az annak fényében még nem értékelt 13/93 EGK Irányelv 6. cikke alapján értelmezett 3. § (2) bekezdése a DH 1 tv-nek legalább is nem kizárt, hogy járhatott olyan eredménnyel a jogalkalmazói (akár bírói) mérlegelésben, hogy a DH 1 tv. 3. § (2) bekezdése alapján az árfolyamrés és  a kiesett eladási és vételi árfolyam mint semmis kikötés helyébe „- a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép”. Akár a (3) bekezdés is alkalmazhatónak tűnhetett: „ 3. § (3) bekezdés alapján ha a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó rendelkezés a szerződés részévé vált, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, a (2) bekezdés devizaárfolyamra vonatkozó előírását e szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett időszakára csak a folyósítás tekintetében kell alkalmazni”.

Nem kétséges, hogy a 2019. március 14-én megszületett C-118/17-es EDE döntés 43. 44. és 54. 55. pontja fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezendő EUMSZ 169. cikke alapján a kieső feltétel pótlása már csak akkor lehetséges, ha az adós érdekében áll, az adós azonban fel tudja mérni saját érdekeit, s ha egy perben is határozottan úgy nyilatkozik, hogy nem áll érdekében a pótlás, mert nem akarja, hogy a pótlással teljesíthetővé váljon a szerződés, mert akkor fennmaradhat az árfolyamkockázat-viselési kötelessége, míg ha nem teljesíthető, akkor az is kiesik, mert  nem teljesíthető szerződés teljes egészében érvénytelen az rPtk. 239. §-ának (2) bekezdése alapján.

Tehát az árfolyamrés kiesével mindkét érintett (eladási és vételi) árfolyam kiesik, így a szerződés alkalmazandó árfolyam nélkül marad, a szerződés nem teljesíthető  árfolyammeghatározás nélkül. A C-118/17 54. és 55. pontja, azaz az ennek fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikke (1) bekezdése alapján értelmezendő EUMSZ 169. cikk szerint alapján nem kéri az adós a perben a DH 1 tv. 3. §-ának (2) bekezdése szerinti árfolyampótlást, mert az gyengítené fogyasztói érdekeit, mert az árfolyamkockázatot a terhén tartaná a részleges érvénytelenség folytán (a teljes érvénytelenség helyett).

A szerződés ezért nem teljesíthető, azaz teljesen érvénytelen. Ezért kifejezetten az eredeti állapot helyreállítása áll az adós érdekében, ezért azt fogja kérni a perében, ha egy csöpp esze van.

Az eredeti állapot helyreállításának egyéb hazai jogi, bírói gyakorlatbeli akadályai szintén nem irányadóak, mert a C-118/17-es EDE-döntés kimondta, hogy lehet az adósnak kérni a megsemmisitést, azaz az eredeti állapot helyreállítását, akkor ez az uniós jogi kötelező értelmezés FELÜLÍRJA a hazai bírói gyakorlatot és jogi előírásokat. Elsősorban felülírja:

·         az irreverzibilitás kérdésében (rPtk. 237. § (2) bekezdése, „használati kötelem” téves állítása),

·         az egyösszegű adósi visszafizetés tárgyában (igenis kell a részletfizetés a Pp. 344. §-ának (2) bekezdése szerint)

·         vagy 6/2013 PJE. 4. pontjában,

·         vagy  a bírói szabad mérlegelésben a teljes érvénytelenség jogkövetkezménye kiválasztásában (a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél (összefoglaló vélemény) 22.oldalán írtak szerint: „A hatályossá nyilvánítás a bíróság konstitutív hatályú döntése, vagyis a bírói ítélet alapján fűződnek bizonyos joghatások az érvénytelen szerződéshez”…. BH1994.249. számú eseti döntésében foglalt iránymutatás szerint is),

·         ,s leginkább a DH2 tv. 37-37/A. §-aiban az ertedeti állapot helyreállítása tilalmában.

A 13/93 EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdése (visszatartó erő elve) szerint a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Eszerint a felvett hitel késedelmi kamatmentes elszámolása indokolt, hiszen a szerződéskötő bank alkalmazta, a jogutód követeléskezelő próbálta érvényesíteni az árfolyammal növelt összeget.

A szerződés teljes érvénytelensége miatt csak a teljesítési reálcselekmények számítanak az eredeti állapot helyreállításánál, nem jön figyelembe ezért a számításnál sem az ügyleti vagy a késedelmi kamat, a bármilyen költség, díj sem, a másik oldalon a tisztességtelenül felszámított visszatérítendő összeg a felülvizsgált elszámolásnál sem.

Ki kell végül térnem arra, hogy az ún. Köbler-doktrína (C-224/01 sz. EDE-döntés az EUB-tól !) szerint a kötelező EU-jog mellőzése a végső fokon eljárt bíróság kártérítési felelősségét alapozza meg. Az újabb C-168/15. sz. EDE-ítélet szerint „valamely tagállamnak a nemzeti bíróság uniós jogot sértő határozata által a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló felelőssége csak akkor állapítható meg, ha ezt a határozatot ezen tagállam végső fokon eljáró bírósága hozta meg”.

Bp., 2019.04.20.

dr. Szepesházi Péter 
ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE-döntés kezdeményezője

Forrás: hitelsikerek.hu

--OO--

Aki szeretne részletesen tájékozódni, alábbiakban minden releváns információt megtalál.

Forrás: civilkontroll.com

--OO--

Dr. Fülöp Botond Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

--OO--

 Dr. Madari Tibor Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

"A C-118/2017 számú EuB ( Dunai-Erste) ítélet értékelése

A Bíróság a 93/13 Irányelv rendelkezéseivel vetette össze vizsgálódása során a DH1 tv. 3.§.( 1) bekezdésében tisztességtelennek minősített árfolyamrésre, a (2) bekezdésével ennek helyébe lépő MNB hivatalos devizaárfolyamára, a 4§-ban felállított, az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, a DH2 tv. 37.§. (1) bekezdésének az érvénytelenség megállapítása esetén annak jogkövetkezményeként kötelezően előírt, a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására vonatkozó rendelkezését, és a DH3 tv. 10.§-nak a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön‑szerződés tekintetében kötelezően előírt Ft-ra váltására, és az elszámolás szerinti egyenleg 15/A. §. által előírt forintosítására, és a Hpt. 203.§. (1) bekezdése c) pontjára vonatkozó rendelkezéseit.

Az előzetes döntéshozatali eljárás alapján egy végrehajtás megszüntetése iránti per képezte, melyben az adós azt állította, hogy a szerződésben az árfolyamrést, mint költséget nem tüntette fel a bank, ezért az semmis. A kérdést feltevő magyar bíróság szerint a „jogalkotó ezen ad hoc jogalkotása miatt az eljáró bíróság többé nem állapíthatja meg a devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségét, mivel a beavatkozás megszüntette az érvénytelenségnek okot adó helyzetet, ami így maga után vonja a kölcsönszerződés érvényességét, következésképpen a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta pénzügyi terheket. Mivel a fogyasztó pontosan e kötelezettség alól akart mentesülni a bankkal szembeni kérelem benyújtásával, ellentétes lenne az ő érdekeivel, ha a kérdést előterjesztő bíróság érvényesnek nyilvánítaná az említett szerződést.” ( 24), és ezzel a bankok javára módosította a jogalkotó a szerződések tartalmát. A magyar bíróság azért tette fel kérdéseit, hogy ezt a helyzetet vesse össze a Bíróság a 93/13 Irányelv 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott elvvel:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

A magyar bíróság a Kúria jogegységi határozatának azt a jellemzőjét emelte ki, hogy kötelezően előírja az eljáró bíróság számára azt, hogy érvényesnek kell nyilvánítania a perbelihez hasonló kölcsönszerződéseket, mely jogegységi döntés meghozatala során nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása.

A magyar bíróság által feltett kérdések a következők voltak:

„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282) rendelkező részének] 3. pontját, hogy a nemzeti bíróság akkor is orvosolhatja egy fogyasztói szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel?
2) Összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít azonos típusú fogyasztói polgári jogi szerződéseket?
3) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít [devizaalapú] hitelszerződéseket egyes részleteiben fogyasztóvédelmi jogi tartalommal, de összességében a fogyasztóvédelmi méltányos érdekekkel ellentétes azon jogkövetkezményt kiváltva, hogy a módosítások folytán a kölcsönszerződés érvényes marad[,] és a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta terheket?
4) Összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. »polgári jogegységi határozatokkal« irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát?
5) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát, amennyiben a jogegységi tanács bíró tagjainak kijelölése nem átlátható módon, nem előre meghatározott előírások szerint történik[,] és a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános, utólag sem megismerhető, ideértve a felhasznált szakértői anyagok[at], jogirodalmi műveket, [valamint] az egyes tagok szavazatát, párhuzamos vagy különvéleményét?”
Mivel az adós jelezte, hogy szükséges pontosítania a főtanácsnoki vélemény alapján a jogegységi határozatokra vonatkozó kérdéseket annak érdekében, hogy a Bíróság „megértse az említett kérdések valódi tétjét, amely különösen azzal kapcsolatos, hogy a magyar bíróságokat sem a gyakorlatban, sem a nemzeti jog szabályai alapján nem kötelezi semmi arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy jogegységi határozatot, ha az ellentétes az uniós joggal.”

A Bíróság azonban nem rendelte el az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását, mert úgy vélte, hogy az ügy elbírálásához szükséges összes információval rendelkezik.(32)

A Bíróság a kérdések elemzése során azt a következtetést vonta le, hogy „noha az első három kérdés kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezésre hivatkozik olyan tisztességtelen szerződési feltételként, amely az alapeljárás felperese szerint a kölcsönszerződés megsemmisítését igazolja, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az érintett azért hivatkozik e szerződési feltétel tisztességtelen jellegére, hogy mentesüljön az árfolyamkockázattól.” (35), ezért meg kell válaszolni az első három kérdést, mivel azok nem a DH törvények által a szerződésekbe illesztett szerződési feltételekre (melyek nem vizsgálhatóak), hanem e DH törvényeknek a kölcsönszerződésekben szereplő, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében az eredetileg az érintett kölcsönszerződésekben szereplő árfolyamra vonatkozó szerződési feltételt illetően biztosított védelemmel kapcsolatban kifejtett hatására irányul. (38)

Erre nézve megerősítette, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást; ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne(41), mert a tagállami jogalkotó e vonatkozásban köteles tiszteletben tartani az ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből következő követelményeket, emiatt a jogalkotói beavatkozás nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított védelmet. Ezért azt vizsgálta a Bíróság, hogy a DH törvények lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli –a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.(44)

Az ítélet hivatkozik a C-483/16 számú Szieber-ítélet 53. pontjára:

53 Ezenkívül, ami azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal az, hogy a fogyasztó nem kérheti a bíróságtól a szóban forgó kölcsönszerződés megkötését megelőző állapot helyreállítását, mivel a DH 2 törvény 37. §‑a akként rendelkezik, hogy a DH 1 törvénnyel érintett kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítása csak a szerződés érvényessé vagy a nemzeti bíróság általi határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására is kiterjedően kérhető, a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy ilyen körülmények között a Bíróságnak a jelen ítélet 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatával összhangban megállapítható‑e, hogy az említett szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltételek alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.
Ezek után levonja a következtetést, hogy a DH törvények csak akkor nem ellentétesek az irányelvvel, ha nem akadályozzák meg a fogyasztót abban, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mintha a tisztességtelen szerződési feltétel nem létezne:

45 Ebből következően a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna.
Ez azt jelenti, hogy a DH törvények nem járhatnak olyan következménnyel, hogy miattuk a fogyasztónak kell viselnie az árfolyamkockázatot, mert ha ilyen következménnyel járnak, akkor a nemzeti szabályozás az irányelvvel ellentétesnek bizonyul, ezért azt kötelezően figyelmen kívül kell hagyni.

Az árfolyamkockázat – mivel az a szerződés elsődleges tárgyához tartozik- csak akkor vizsgálható, ha e szerződéses feltétel megfogalmazása a szerződésben nem világos és nem érthető.

52 Márpedig a jelen ügyben – amint arra a jelen ítélet 48. pontja már rámutatott – az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát. Így egy ilyen esetben a szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell mérlegelnie.

Erre a következtetésre azért jut a Bíróság, mert álláspontja szerint a DH2 tv. 37.§-a a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön. (53)

Nagyon lényeges, és a Kúria és a bírói gyakorlat által a DH2 tv. alapján is erőltetett érvényessé-hatályossá nyilvánítás mint jogkövetkezmény ellen foglal állást a Bíróság, amikor a korábbi ítéleteire hivatkozva, azokat pontosítva kijelenti, hogy az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné: ez azt jelenti, hogy az ügy ura a fogyasztó, ő jogosult meghatározni, hogy melyik jogkövetkezmény áll az érdekében, nem pedig a jogalkotó vagy a bíróság. (54)

A jogegységi határozatok kérdése

A negyedik és az ötödik kérdés kapcsán azt vizsgálta a Bíróság, hogy a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével ellentétes-e, hogy a bíróságokat a Kúria jogegységi döntései kötelezik.

61 E tekintetben e kérdésekre igenlő választ lehetne adni, egyrészt ha e határozatok nem tennék lehetővé a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülésének azáltal történő biztosítását, hogy szükség esetén saját hatáskörben figyelmen kívül hagyja az összes azzal ellentétes – és akár későbbi – nemzeti jogszabályi rendelkezést, beleértve az azzal ellentétes bírósági gyakorlatot is, és nem kell sem kérnie, sem megvárnia azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését, másrészt ha akadályba ütközne az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon (lásd ebben az értelemben: 2016. április 5‑i PFE ítélet, C‑689/13, EU:C:2016:199, 34., 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Vitathatatlan, hogy a Kúria jogegységi határozatai, a jogegységi határozatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések ( Alaptörvény, BÜSZ, stb.) nem teszik lehetővé, hogy a bíróság a jogegységi határozatokat saját belátásából figyelmen kívül hagyja 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében.

Ebből következik, hogy a devizahitelezésre vonatkozó jogegységi döntések a Bíróság kritériumai szerint ellentétesek a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével, így a magyar bíróság az Irányelvet magyarázó, Bíróság által meghozott eseti döntésekkel ellentétes jogegységi határozatokat köteles a saját belátásából figyelmen kívül hagyni a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében. A főtanácsnoki előterjesztés szerint annak sem áll az útjában semmi, hogy a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságtól kérjék a Kúria jogegységi határozatai uniós joggal való összhangjának megvizsgálását olyan esetekben, ha ezen összhang meglétével kapcsolatban kételyeik merülnek fel.

2019. március 15.

dr. Madari Tibor"

--OO--

PITEE egyesület álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

--OO--

A "hitelesmozgalom" oldal álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

Dr. Kriston István Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

C‑118/17. számú ügy

A "hitelesmagyar" oldal álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

Devizahitelek - Uniós bíróság: visszamenőleg is megsemmisíthető a tisztességtelen feltételeket tartalmazó devizahitel